Ifjabb Kathy Horváth Lajos hegedűművészi pályáját már egész fiatalon eltervezte. Mindig törekedett az egyediségre, a sajátos stílus kialakítására. Egyszer, amikor vizsgázott a Zeneakadémián, Paganini 5. capriccióját adta elő, méghozzá olyan virtuozitással, ahogy az a szerzőn kívül csak keveseknek sikerült. Érdekes volt látni a vizsgáztató professzorok csodálkozását: nem hittek a fülüknek, ezért újra eljátszatták vele. A fiatal művész szerint a bor és a klasszikus zene között sok hasonlóság van. Például az, hogy az egyedi és nagy borhoz sok idő kell, mire különleges lesz, csakúgy, mint az egyedi és nagy művek előadásához.
A nyolcadik kerületi Tisztviselőtelepen beszélgettünk és kóstoltunk. Szép környék ez, kertes házas, régivágású, polgárias. Kellemes itt sétálni, olyan, mintha nem is a zajos fővárosban lennénk. Mikor megérkeztem, Lajos még gyakorolt. Miután befejezte, megkértem, ne tegye el a hegedűjét, szükség lehet rá még kóstolás közben. De már nyitom is az első bort, egy fahordós érlelésű olaszrizlinget, a Matias pincészettől.
FMK: Hogy tetszik?
Lajos: Az illata tömény, és ahogy megforgatom, testesnek látszik. Feltapad a pohár falára. Száraz fehérből ilyet csak jó évben lehet készíteni. Sűrű, gyümölcsös és fűszeres, nem könnyű darab, de kellemes.
FMK. Mikor szeretted meg a bort?
Lajos: Anyukám Tokajban született. Nagyon szerette a tájat és a borokat, eljárt szüretelni a kedvenc területeire. Mindig úgy beszélt erről a vidékéről, mintha valamilyen csoda ország lenne. Így már tizenévesen úgy tekintettem a borra, mint valami különleges értékre, amit rejtélyes és szép történetek öveznek. Talán tizenhét lehettem, amikor először nyaltam bele a pohárba. Egy jól sikerült koncertemet ünnepeltük meg egy régóta dugdosott, 1975-ös, hat puttonyos tokaji aszúval. Simogatóan bársonyos volt, különleges ízű. Arra gondoltam az első korty után, hogy legszívesebben minden nap innék ebből egy kicsit.
FMK: Rendszeresen iszol bort?
Lajos: Igen, de nem édes, fehérborokat. Régóta foglalkoztat az egészséges életmód, és sok pozitív dolgot hallottam a száraz vörösborokról, az ezekben található antioxidánsokról. Így aztán elkezdtem naponta 2-3 dl vörösborral, és közben megismerkedtem a legjobb fajtákkal.
FMK: Mik a kedvenceid?
Lajos: Ha könnyűre vágyom, egy kellemes, hideg rozét iszom. De vörösben a sűrű, robusztus, fahordós érlelésűek a kedvenceim. A hazai vörösek nem állnak túl közel az ízlésemhez, régebben próbálkoztam a bikavérrel, de mivel mindig csalódás ért, így már nem keresem köztük az igazit.
FMK: Akkor itt a pillanat, hogy megkóstoljuk a következő bort, amely a szekszárdi Merfelsz pincészet 2008-as bikavére.
Lajos: Ne már, éppen bikavért iszunk?
FMK: Azt. Nem akarok elmélyülni a témában, de az azért fontos, hogy a bikavért sokan lejáratták. Vannak azonban remek borászok, akik olyan bikavéreket készítenek, amelyek nemzetközi szinten is megállják a helyüket. De cseppet sem akarlak befolyásolni, döntsd el te, hogy milyen.
Lajos: A színe szép mély. Egész különleges, sötétlilás, jó nézni. És illatában is komoly. Érett gyümölcsöket érzek benne, melegség árad belőle. Az íze pedig kellemes, érett, lágy. Látod, ez most meglepett. Megvan az első kedvenc bikavérem.
FMK: Van valamilyen emlékezetes sztorid, ami kötődik a borhoz?
Lajos: Jó néhány éve Bécsbe indultam nyaralni, de a társaság miatt napról napra rosszabbul éreztem magam. Így nem is erőltettem tovább a dolgot, összepakoltam, és haza akartam jönni. Előtte azonban felhívtam egykori tanáromat, Sívó Józsefet, akinél a bécsi zeneakadémián tanultam. Találkoztunk, és felajánlotta, hogy maradjak nála néhány hétig. De hát nincs nálam a hegedűm – mondtam, mire ő: a Pietro Guarneri neked nem felel meg, fiam? (A világ legnemesebb és legdrágább hegedűinek egyike. – KV) Néma csönd következett, és amikor levegőhöz jutottam, annyi jött csak ki a számon: Dehogynem. Azután kérdezte, hogy szeretem-e a borokat, mire feleltem, igen, mégpedig azért, mert egészséges. És finom, és lazító is – vágta rá. Láttam, tetszett neki, hogy bár fiatal vagyok, mégis szeretem a bort. Sívó József ugyanis a magyar bor szerelmese volt, rendszeresen járt haza, hogy bevásároljon a kedvenceiből. Közölte, úgy fog kinézni a nyaralásom, hogy minden nap a 24 órából 22 gyakorolással töltök, kettőt pedig borozással és beszélgetéssel. Nagy rajongója volt a száraz tokajinak, de minden nap két-három különböző bort kóstoltunk, és összehasonlítottuk őket. Így megtanultam, hogy Tokaj nem csak az édes aszúban, hanem a száraz borokban is kiemelkedő. Azóta is szívesen iszom száraz szamorodnit vagy furmintot.
FMK: Ez tényleg jó: gyakorlás, majd jutalmul egy kis borozás a mesterrel. Folytassuk a tréninget: mit szólnál egy asszociációs játékhoz? Mondok egy komolyzenei művet, te pedig egy hozzá illő bort.
Lajos: Kezdhetjük.
FMK: Előtte kinyitom az utolsó bort, amelyből ma kóstolunk. Szintén a Merfelsz pincészeté, egy cabernet franc és cabernet sauvignon házasítás, a Szekszárdon kivételesen jó 2006-os évből. A neve Primus. Mit gondolsz róla?
Lajos: Ez tintafekete, szinte nem is lehet rajta átlátni. Olajos és sűrű, az illatát pedig harapni lehet. Egy keleti fűszerbazár jut az eszembe erről az illatkavalkádról. Az íze pedig az egész számat betölti. Krémes és sűrű, rengeteg érett gyümölccsel, meg mogyoróval, szilvával, csokival. Biztos vagyok abban, hogy ez a bor világszínvonalú. Csupa élet.
FMK: Pontosan így van. A különleges szekszárdi dűlőkön egy tehetséges, borász készítette ezt a világszínvonalú remekművet. De játsszunk is: komolyzene borral. Játssz néhány taktust, kérlek, hátha úgy jobban megy az asszociáció. Vivaldi, Négy évszak, Nyár
Lajos: Egy száraz fehérbor, jéghidegen. Mondjuk, jöhetne a Matias olaszrizling. Éppen olyan hűsítő, de közben tekintélyt parancsoló, mint Vivalditól a Nyár.
FMK: Mozart, A-dúr hegedűverseny. (Közben Lajos játszik a versenymű legszebb részeiből.)
Lajos: Valamilyen könnyű és friss, gyümölcsös, primőr rozé. Könnyed és légies mindkettő. Mozart minden művéhez rozét adnék.
FMK: Paganini első hegedűversenye? (Lajos ebből a legvirtuózabb részleteket játssza.)
Lajos: Ehhez a legnemesebb bordeaux-i borokat adnám. Vagy amit most kóstoltunk, a Primust. Pontosan annyira összetett, robosztus és különleges, mint a Paganini hegedűverseny. (Újra kezébe veszi a Primust.) Tudod, én ilyennek képzeltem a legnagyobb bordeaux-i évjáratok borait, mint ez a szekszárdi. Nem hiszem, hogy azok még ennél is jobbak, nagyobbak, élvezetesebbek lennének. Szerinted?
FMK: Remélem, hogy egyszer lesz majd alkalmunk összehasonlítani.
